Egy dolog volt, amit mindketten biztosra tudtak,
Hogy együtt akarnak lenni, ameddig csak tudnak,
Kompromisszum kellett, két ennyire különböző lénynek,
S az esküvő után szikrázó arcukat mutatták a fénynek.

Bella Boldog volt a sok hezitálás ellenére,
Végtére is elmondhatja Ő Edward Cullen felesége.
Eljött a nászéjszaka, amitől tartottak és féltek,
De fel voltak rá készülve és ez volt a lényeg!

Nászútjukon, egy gyönyörű szigeten voltak,
Ahol a víz csillogása tükrözte vissza a holdat.
Edward várt, hogy Bella készen legyen, hogy megnyugodjon,
Ez egy nagydolog, fontos, amin túl kell, hogy jusson.

És megtörtént. Másnap reggel Bella boldogan ébredt,
Csak Edward vágott valami borzasztó mérges képet.
Nem értette a lány mit tett, amiért így nézett,
Amikor a tükörben meglátta, hogy mindene kék lett.

A karja, a háta, a bordái, horzsolásokkal tele,
És a vállán ott egy lenyomat Edward keze.
Bella nem érezte, hogy fáj, hogy bármi is rossz lett volna,
De Edward pont ettől félt ezért volt kifordulva.

Bella csábító szándékainak köszönhetően Edward beadta a derekát,
És olyan vadul egymásnak estek, hogy összetört alattuk az ágy!
Reggel Edward figyelmesen végignézte Bella testének minden pontját,
De szerencsére nem talált olyan nyomokat mik a hangulatát elrontják.

Egy hét elteltével Edwardnak vadásznia kellett,
Hogy minél nyugodtabban maradhasson a lány mellett.
Nehéz volt neki otthagyni őt egyedül a szigeten,
De a biztonsága volt a legfontosabb, és a fegyelem.

Bella aludt, majdnem egész nap, úgy elfáradt,
Mert egész nap csak kirándultak felfedezték a tájat.
Éjjel aztán megéhezett és csinált magának csirkét,
Amikor is úgy érezte romlott lehetett egy kicsikét.

Edward hazaért és látta valami nincs rendben,
Mérges volt, hogy pont akkor hagyta ott Bellát cserben,
Főzött neki mást, talán tényleg rosszat evett,
De Bella annyira rosszul lett, hogy az sem kellett.

Tűnődött és számolt, kezdte sejteni mi a rosszullét oka,
És rájött, hogy a szíve alá egy baba kerül oda.
Gyorsan nő, és már látszik, pedig csak pár hetes,
Azon tűnődtek mindketten, hogy lehetséges ez?

Mivel ilyen szerelemre nem nagyon volt példa,
Nem is sejtették, hogy ilyen bizony történik néha,
Ám Carlisle már hallott róla hogy voltak ilyen tanyák,
Ahol vámpírok gyermekeit hordták ki ember anyák.

Edward egyből Carlisle-t hívta, aki megmondhatja, mit tegyenek,
A gyermeket ki kell venni, estére otthon legyenek!
De Bella ezt nem akarta, ő elkezdte megszeretni,
Felhívta Rosalie-t, az egyetlent ki megmentheti.

Rosalie volt a leggyönyörűbb vámpír kit ember valaha látott,
De bármit megadott volna, hogy ember legyen, mert a vámpír lét átok.
Minden vágya egy kisgyermek volt, egy boldog család,
A családja Emett volt, de nem remélhetett kisbabát.

Edward nem engedett abból, hogy a gyermek léte ártó,
Bellának ez a helyzet több volt, mint bántó,
Hazaértek, de nem tudtak mást tenni,
Bellát engednék egyenest Rosalie karjaiba esni.

A két lány elválaszthatatlan volt, egy közös céllal,
Hogy a gyermeket megvédjék, ha kell acéllal.
Eközben a többiek nyomoztak és vártak,
És mint egy nagycsalád Bella mellett álltak.

Ha nem engedi elvenni a magzatot, segítség kell neki,
Egyre nagyobb és erősebb lesz, és Bella szereti.
Törnek a csontjai, ahogy a baba növekszik és mozog,
Edwardot egyre jobban aggasztja a dolog.

Bella nagyon legyengült, már csak alig élt,
Mikor rájöttek arra, hogy a baba valamit kért.
Nehéz volt eldönteni mi lehet jó neki,
Mert a vizsgálathoz a bőre a tűt át nem engedi.

Rosalie gondolkodott, talán jobban hasonlít Edwardra,
Ami azt jelenti, megvan a válasz a talányra.
Egy fehér lefedett csészében hoztak nekik enni
Vér volt az, donorvér, ennyit jelent vámpírnak lenni.

És igen, a baba megnyugodott, kevesebbet mozgott,
Így Bella csontjainak nem okozott több gondot.
Edward kezeivel megfogta Bella pocakját,
És ráébredt mit nem is remélt, hallja a gondolatát.

A baba szereti Bellát, és Edwardnak csak ennyi kellett,
Ettől kezdve kitart ő is Bella minden terve mellett.
A terv az volt, hogy amint a baba megszületik,
Edward mérgével Bella vérét keresztezik.

Carlisle-ék elmentek vadászni, mert kellett a vér a babának,
Csak Edward és Rose maradt otthon, hogy segítsenek az anyának.
Bella felsikoltott, és iszonyú nagyot recsegtek csontjai,
Nincs több idejük várni, ki kell a gyereket bontani.

Bontani jó szó, mert ezek a lények úgy jöttek világra,
Hogy mikor megszülettek egy lyukat rágtak az anyák hasába.
Edward, hogy növelje Bella túlélési esélyeit és segítsen,
Saját fogával igyekezett, hogy a babának helyet kerítsen.

Sikerült, a baba megszületett, de Bella épphogy élt,
Utolsó halk szavaival: "Renesmee", csak ennyit kért.
Odaadta Edward a karjaiba, hogy lássa mennyire megérte,
De most el kell vennie, mert az életét kell megmentenie érte.

Carlisle úgy gondolta a sok morfium segíthet,
A méreg az ereiben ég, nagyon fáj, azon enyhíthet.
Edwardnak csak ez segített, hogy nem látta Bella mire gondol,
Ha tudta volna, mennyire szenved, meghal az aggodalomtól.

Bella mindent hallott, amit körülötte beszéltek,
De nem sikított, nem jajgatott, mert pont ettől féltek.
A tűz az ereiben égette, úgy érezte mindene lángol,
Azt kívánta legyen vége, inkább meghalna máskor.

És vége lett, 3 végtelennek tűnő nap után felébredt,
Mindenki ott volt és vártak, vártak addig is, míg égett.
A félelem ott volt mindenkiben, hogy Bella kiborul és támad,
De nem ez történt csak nézett, s a többiek tátott szájjal álltak.

Bella különleges vámpír lett, hatalmas önuralommal,
Szomjas volt, de kontrollálta, nézték bizalommal.
Vadászott, állatra, emberre nem is próbált
Edward segítsége megkönnyítette a dolgát.

Nem akarták, hogy Renesmee-t lássa, míg nem biztos a nézet,
Hogy Bella ártalmatlan és felülmúl mindent, amit véltek.
Odaengedték Renesmee-hez aki rögtön tudta kit lát
S megérintette az arcát, ezzel felfedve titkát.

Ő is különleges volt, mint a családban bárki,
Meg tudta mutatni mik történtek vele, miket állt ki.
Szemein keresztül látta Bella saját vérben ázó testét
Ám ezen gyorsan túlléptek és együtt töltötték az estét.

Boldogok voltak együtt hármasban nagyon,
Csak Renesmee növekedése volt a bonyodalom.
Kerestek a történelemben hasonló teremtményeket,
És rátaláltak volt már ilyen, feltárták a tényeket.

A növekedés egy napon megáll, amikor eléri azt a kort,
Hogy felnőtté válik, és mint a többiek örökké élni fog.
Ez megnyugtatott mindenkit, hogy már nincs mitől félni,
Csak a boldog életet és a nyugalmat kell remélni.

Cullen-ek továbbra is szálkák voltak az embervért ivók szemében,
De különleges képességeik megvédték őket a harcok hevében.
Sokan jöttek messziről Renesmee-t megcsodálni,
Ilyen kisgyereket eddig sehol sem lehetett látni.

Bella gyönyörű szép vámpír lett, bár Edwardnak emberként is az volt,
Az örökélettel és Renesmee-vel megkapta, amiért harcolt,
Edward lett a valaha látott legboldogabb vámpír,
Kinek kis története most már minden sztorit átír.

A jó vámpírok, akikről hallani sosem lehetett,
Mert ellenségei voltak annak ki ölt embereket.
De ha valaki ilyen erős, mint ők, és ennyire elszánt,
Rettegett hírnévhez juthat és mégsem lesz senki, akit bánt.

A szerelem örök, de ilyet csak két vámpír köthet,
Az hogy mindenki átváltozzon, nem a legjobb ötlet!
Nem lesz mindenki jó, csak mert az akar lenni,
Ahhoz hogy ne legyen rossz, sok mindent kell tenni.

Ellenállni, túlélni, megismerni és élni hagyni,
Megszeretni, meggyűlölni, emberségnek esélyt adni.
Ha minden megvolt, jöhet az öröm, a "míg a halál el nem választ"
És amikor tényleg vége, a boldogság lesz, mi majd eláraszt.

Oldal: Twilight saga vers : Alkonyattól örökké2
*~YOUNG---SITE~* - © 2008 - 2024 - young-site.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat