Bosszúból
Már nem remeg a lábam, ha meglátlak,
Már nincs olyan alkalom, mikor kívánlak.
Már csak az utálat maradt bennem,
Megbántam már azt a sok jót, mit érted tettem.
Ha felém jössz, nem hajtom le fejem,
Emberek kellenek, kik lefogják kezem.
Lefogják, hogy ne tudjak ütni,
Mert a szívem ezt már nem tűri.
Elegem van abból, hogy csak játszottál velem,
Ha bajban vagyok, már nem fogod a kezem.
Egy barát dolga nem az, mit te tettél,
Hiszen mindig csak átvertél.
De most már elég,
Végeztem veled,
Éld, ahogy akarod tovább az életed!
Még mielőtt elmennék,
Visszafordulok, s a szemedbe mondom: UTÁLLAK!
S hidd el, többé nem futok utánad.